|
Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.” (Müller Péter: Szeretetkönyv)
Amikor tudod,hogy nem jon,de megis varod. Amikor tudod,hogy kar volt az egesz,megse banod. Amikor meglatod,s hevesebben dobog a szived. Amikor erzed,hogy erte remeg ket kezed. Amikor varod,hogy ujra eljojjon a pillanat. Amikor varod,hogy ismet odaadhasd neki magad. Amikor varod hangjat,es szavait. Amikor naponta felidezed magadban az egyutt toltott orak emlekeit. Amikor nezned mosolyat es ket kezet. Amikor nem birod mar,hiszen kavarodnak benned a szavak. Amikor kozeledben van,de alig birod turkoztetni magad. Amikor elhiszed,hogy erre volt szukseged. Amikor megijedsz,mert rossz nelkule elned. Amikor ujra aludnal,es ebrednel mellette. Amikor jo lenne,ha ujra veled lenne. Amikor mar onmagaddal harcolsz ellene. Amikor rajossz,hogy mit sem er a jozan esz. Amikor dontesz,hogy miert is ne, hiszen egyszer elsz. Amikor vilagossa valik,hogy barmily rossz,ez megis jo neked. Amikor tudod,hogy TILOS,de megis ujra,de ujra megteszed. Akkor vedd tudomasul,hiaba tagadod,igenis SZERETED!
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. (Somlyó György)
Azt akarom, hogy rám szorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, szavad elálljon, Azt akarom, szemmel keress, Azt akarom, a szíved fájjon, Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, - Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra. (Ignotus)
|
Ket billentyut(ceruzat) osszeragok
Megsem tudok egyebet
Csak annyit,hogy SZERETLEK!:*:X:*:X:*